Akkor szabaduljunk meg ettől a mocsoktól örökre! Kagome! Segíts! mondta Inu Kagnak. –Jó, nyílvessző !kiáltott fel Kagome. -Gyémánt csapás! szólt Inuyasha. A két erő egybefonódott és egyenesen Naraku felé tartott aki már  tudott kitérni az útból és eltalálta a csapás. Kegyelemdöfésként még Sango is megtámadta a Csonttörővel és Miroku egy varázsigével. Naraku végre meghalt. De most hogyan tovább

Együtt maradunk vagy külön utakon járunk? Így gondolkodtak magukban este a tűz mellett. Miroku félre hívta Sangot,  kérdezzen tőle valamit. Inuyasha és Kagome kettesben maradtak. -Figyelj csak Inuyasha!(törte meg a csendet Kagome hangja) Most mit csinálunk. Nekem vissza kéne mennem az iskolába, de persze ha lesz időm akkor meglátogatlak. -Keh(vágott közbe Inu) mit érdekel engem,  te mit csinálsz. Holnap összeszedjük az ékkövet és én végre teljesen szellemé változok.

Kagome elszomorodott. Tudta, hogy Inuyasha komolyan beszél. Eközben Miroku ugyanezt a kérdést tette fel Sangonak. Hogyan tovább kedvesem? Sango elpirult mikor Miroku keze ismét a fenekét simogatta, de ezúttal nem pofozta fel. Sango(szólt Miroku) mond csak hozzám jönnél feleségül?
Nézett Sangora őszinte szemekkel. Sangonak hirtelen könnybe lábadtak a szemei és alig tudott kimondani egy igent. Miroku mégis tudta, hogy ez az igen őszinte volt. Kagoménak nehezebb dolga volt Inuval. Inuyasha ugyanis nem volt beszédes kedvében. A lány próbált türelmes lenni és normális hangnemben beszélni vele, de a fiú ezt nem akarta. Kagome felhúzta az orrát és határozott hangon felkiáltott: Fekszik! A kutyaszellem abban a pillanatban padlót fogott és rájött, hogy rossz ötlet volt felbosszantani Kagomét. De már nem volt ideje ezt megmondani Kagoménak, mert a lány lefeküdt és elaludt. Közben megérkezett Sango és Miroku is. Inuyasha képét látva jobbnak gondolták, ha nem kérdeznek semmit. Így ők is elaludtak. Másnap reggel a nap már magasan járt az égen amikor  felébredtek. De hosszú idő óta most tudtak először igazán nyugodtan aludni. Hirtelen egy nem kívánatos szellem jelent meg. Kagura volt az. Inuyasha már előrántotta a Tessaigát. De ekkor… hirtelen észrevette, hogy valaki más is van Kagurával. Kohaku volt az. -Engedd el Kohakut te boszorkány! szólt Inuyasha Kagurához. – Nyugi! Békével jöttem. válaszolt Kagura. Inuyasha azonban nem  dőlt be neki és már majdnem megtámadta a nőt. Ekkor egy ismerős női hang szólalt meg: - Inuyasha! Fekszik! Kagome volt az aki időközben kiment, hogy megnézze kivel van már megint baja  a félszellemnek. – Ezt most megint miért csináltad? mordult rá Kagoméra. – Elment az eszed? Megakarod ölni Sango öccsét? kiabált rá a félszellemre a lány majd bekiáltott a szellemírtó lánynak. – Sango! Gyere gyorsan! Sango nehezen akart kiszakadni Miroku öleléséből, de azt hitte barátaink ismét a segítségére van szüksége. Ezért igen csak meglepődött amikor meglátta öccsét immáron Kagome mellett, mert Kagura visszaadta őt így köszönvén meg, hogy megszabadították őt Narakutól és szabadságot adtak neki. Miután Kagura elköszönt hőseink elindultak, hogy megkeressék az ékkőszilánkokat. Rá is találtak egy barlangban. Aztán mikor kimentek a szabadba Kagome koncentrált és egyesítette a szilánkokat. És most? Ki kívánjon először? – Szerintem Kagome, hiszen ő egyesítette újra. mondta Sango. – De én se maradjak ki! kiáltott fel Shippo. – Nem fogsz. nyugtatta meg Kagome. De az elő kívánság Inuyashát illeti. Hirtelen csend lett. Erre még a félszellem sem tudott semmit morogni csak nézett meglepetten a lányra.

-Hát jó, ha ragszkodsz hozzá. mondta azzal kikapta a lány kezéből az ékkövet. Kagome ezt is rossz néven vette és megint jött a varázs szó: Fekszik! Ekkor még Kagome sem tudta, hogy most utoljára mondja ki ezt a szót. Inuyasha egy pillanatra elgondolkodott. – Mit kívánjon? A szíve legmélyén Kikyoval szeretett volna lenni végre. – Mi lesz már Inuysha? kérdezte Miroku barátját. Ekkor Inuyasha felállt és megszólalt a követ bámulva… - Én szeretnék  teljesen ember lenni és visszakapni Kikyot! Mindenkinek elállt a lélegzete mikor meghallották Inu kívánságát. Kagome egy pillanatra még az eszméletét is elveszítette. Inuyasha emberként? Az ékkő felragyogott és ragyogás közepette ott termett Kikyo, Inuyasha pedig (immáron emberként) ott állt előtte. - Kikyo! szólt halkan Inuyasha. Látod ember lettem. Csak neked, hogy örökre veled maradhassak.   - Inuyasha? kérdezte Kikyo. – Tényleg te vagy az? Tényleg miattam lettél ember? A papnő már sírt. Annyira meghatotta Inuyasha tette, hogy nem merte elhinni amit lát. A pár     immáron már csak magával volt elfoglalva. Kagome szíve majd megszakadt a fájdalomtól, mikor látta Inuyashát és Kikyot együtt. De most Shippo hangja törte meg a csendet. – Na mi lesz? Most jöhetek én Kagome? kérdezte a lányt. – Igen. mondta és odaadta a kis rókának az ékkövet. Most rajta volt a sor, hogy kívánjon. – Én azt kívánom, hogy végre legyek én is felnőtt. Olyan bátor és olyan ügyes mint amilyen édesapám volt. Az ékkő ismét felragyogott. – ÁÁÁ! hallatszott Shippo hangja. Ebben a pillanatban elmúlt a varázs és a kis róka szellemből  felnőtt róka lett. Na és ti mit kívántok Sango? fordult oda a róka barátaihoz. Előbb te szerelmem. mondta Miroku Sangonak. Köszönöm. válaszolt a lány és most ő tartotta kezében a négy lélek ékkövét. – Mi az öcsémmel azt kívánjuk, hogy a falunkat újra szellemírtók népesítsék be és a családunk is legyen köztük. Az ékkő az ő kívánságukat is teljesítette. Sango és Miroku megegyeztek, hogy a Szellemírtók Falujában tartják az esküvőjüket. De most a Szerzetes kívánhatott. Ékkő én arra kérlek, hogy beszélhessek a nagyapámmal és apámmal. Hogy el tudjam mondani nekik, hogy Naraku átka megtört. Miroku nem volt biztos abban, hogy az ő kívánsága is teljesülhet, de mégis megtörtént. Elmondhatta minden ősének, hogy nincs többé átok. Most már csak Kagome kívánsága volt hátra. De mit kívánjon? Inuyasha már nem lehet az övé másra viszont nincs szüksége. Ezért inkább úgy döntött, hogy magával viszi az ékkövet. S mivel Kikyo is megkapta amire a legjobban vágyott ezért megengedte Kagoménak, hogy megtartsa azt. Kagome félre vonult a többiektől, mert nem tudta elviselni a fájdalmat, hogy elveszítette Inuyashát. Így bolyongott az eredőben a gondolataiba mélyedve és nem is vette észre, hogy egy gödör felé tart. Hirtelen érezte amint elkezd zuhanni, de megkapaszkodni már nem tudott. Zuhanás közben sokszor megütötte magát és felkiáltott:- Segítség! – Segítség! de ezúttal Inuyasha nem sietett a segítségére. Kagome egyedül maradt a sötét lyukban és senki nem tudta, hogy ott van. legalább is ő ezt hitte. Csakhogy valaki követte őt. Valaki aki egész reggel óta követte a lányt a távolból. Kagome egyre csak kiáltozott: - Segítség! - Semmi baj kedvesem! hallatszott a gödör fölül a hang. – Itt vagyok. Én mindig melletted leszek Kagome. A lány ekkor hirtelen felismerte a hangot. Kouga volt az a farkasok vezére. Mielőtt bármit mondhatott volna Kouga már leugrott mellé és az ölébe vette. Ne félj kedvesem, nem lesz semmi baj. - Vigyázok rád. mondta a megtört lánynak. Kagoménak most éppen erre volt szüksége, hogy valaki megvigasztalja. - Kouga! Kérlek segíts nekem! kérte a fiút. – Persze, hogy vigyázok rád. Soha többé nem hagylak el. Kagome meglepődött. Inuyasha sosem volt vele ilyen kedves. Ellenben Kouga mindig ilyen volt.-  Mond Kouga. szólalt meg ismét Kagome. Segítenél nekem, hogy úgy tudjalak szeretni ahogy te engem? Kouga meglepődött a hír hallatán, de megértette a lány érzéseit. – Persze, hogy segítek drága Kagomém. Olyan régen vártam már erre a pillanatra. Kagoménak hirtelen eszébe jutott az ékkő ami immáron már nála volt. Úgy döntött hát, hogy ő is kíván valamit. – Szentékkő hallgasd meg kérésem…Szeretnék én is farkassá változni mint Kouga és egy törzs vezére lenni. A kő ismét felcsillant és beragyogta az egész sötét lyukat.
Varázslat töltötte be az egész helyet. Pár pillanat múlva már kint voltak a gödörből és Kagome észrevette, hogy neki is róka fülei vannak és prémes bundája. – Kagome szerelmem. szólt ismét Kouga. El sem tudod képzelni milyen boldoggá tettél ezzel. – Köszönöm. Engedd meg, hogy bemutassam új önmagam. Kagome vagyok az Arany Farkas törzs Vezére. örülök, hogy megismertelek és köszönöm, hogy segítettél. – Hahaha! nevetett Kouga. Én is örülök kisasszony és szívesen segítek ilyen csinos hölgyeknek. És mondja csak hölgyem, megtisztelne azzal, hogy hozzám jön feleségül? – Oh. hát én nem is tudom. Ez még korai lenne nem gondolod? Kérlek várjunk ezzel még egy kicsit jó?- Rendbe, ha ezt szeretnéd.  Túl sokat vártam már rád ahhoz, hogy most elveszítselek. válaszolt a fiú és abban a tudatban köszönt el kedvesétől, hogy hamarosan a felesége lesz. Kagome visszament az idő kúton át az otthonába és megpróbálta röviden elmondani síró édesanyjának, hogy miért döntött úgy ,hogy farkas lesz és, hogy ott marad mert már ő is egy törzs vezetője és felelőséggel tartozik irántuk. A szülei nehezen ugyan de megértették és elengedték lányukat. mikor aztán Kagome visszatért a középkori Japánban a törzséhez Sango és Miroku már ott várták őt és elmondták, hogy  Inuyasha és Kikyo meghívtak mindenkit az  esküvőjükre és, hogy közös esküvőt tartanak Sangoékkal. Kagomét már egyáltalán nem zavarta, hogy Inuyasha Kikyoval van ezért megígérte barátnőjének, hogy elmegy az ünnepségre. Így hát az arany törzs vezére még aznap elindult az Északi törzs felé, hogy megkeresse újdonsült párját Kougát. Mikor találkoztak forró csókkal üdvözölték egymást. Kagome megkérte Kougát, hogy kísérje el a szertartásra. A fiú pedig kapva kapott az alkalmon, hogy Inuyasha megpukkadjon attól, hogy ő elnyerte Kagome kezét. – Természetesen elkísérlek szerelmem. mondta határozottan a fiú. Mikor elérkezett a dupla esküvő napja mindenki lázasan készülődött mikor megérkezett Kagome. – Sziasztok megjöttem. mondta mosolyogva a farkas lány. Inuyasha egészen elképedt mikor meglátta az ő Kagoméját farkasként. De…de…de…de hát mi történt veled? kérdezte dadogva Inuyasha. Átváltoztam az ékkő segítségével. válaszolta tömören Kagome. Na jó, de minek változtál át? érdeklődött tovább Inu. De a választ már Kouga mondta:- Mert szeret engem. Bár Kagome már nem tudta kimondani azt a bizonyos „fekszik” szót Kougának ez a mondta ugyanazt a hatást érte el Inuyashánál. A fiú azonnal padlót fogott a meglepetéstől. Nem elég, hogy Kagome farkas lány most még a saját esküvőjén is el kell viselnie Kougát. – Te bolhás korcs! Kiáltott fel Inuyasha amint kicsit magához tért. ám ekkor észbe kapott, hogy most már Kagome is farkas. Ezért gyorsan javított… vagyis Kouga örülök, hogy itt vagy. Mondta nagyon erőltetett mosollyal az arcán. A szertartás egyre közeledett. a vendégek már összegyűltek a teremben és már a menyasszonyok is bent voltak amikor…Nagy fényességet láttak amit rögtön egy hatalmas csattanás kísért. Mindenki megijedt és kirohant a teremből. Mikor körülnéztek meglátták Inuysha bátyját Sesshoumarut. Ám az idősebb testvér ugyan csak meglepődött a nagy változásokon amikről ő még semmit nem tudott. így hát értetlenül állt ott az esküvő kellős közepén. – Na jó. Mi a fene folyik itt? kérdezte idegesen. Erre Kagome mindent elmondott. Sesshoumaru úgy döntött, hogy ha az öccse már teljesen ember akkor felesleges megtámadnia. Így az idősebb testvér higgadtságával nyugtázta a helyzetet Inuyasha már megint egy lépéssel előtte jár. De igencsak meglepődött amikor Sango és Miroku megkérték, hogyha van kedve akkor csatlakozzon hozzájuk. Csakhogy a pap aki összeadta volna őket annyira megijedt az előző történésektől, hogy félelmében elfutott. - Most mi legyen? kérdezte kétségbeesetten Sango. - Hát... szólalt meg Kagome és Kouga felé fordult. Mondd Kouga! Még mindig szeretnél feleségül venni? –Persze! Ez minden vágyam mondta meglepetten, de határozottan a farkas. -Akkor miért ne tarthatnánk hármas esküvőt? szólalt meg ismét Kagome.- Vagy inkább négyest, nemde Sesshoumaru? kérdezte valaki aki csak most érkezett. Sesshy elvörösödött mikor meglátta  a hang tulajdonosát, aki nem volt más mint Ayame. – Na igen. Tudjátok mi is jegyben járunk. válaszolt Sesshoumaru zavartan. Tényleg! Miért ne lehetne négyes esküvő? kérdezte Kagome. Senkinek nem volt ellene kifogása csak Inuyashának.Ő mint mindig most is mindenért morgott. Bár leginkább az nem tetszett neki, hogy Kagome most már Kougához tartozik . De miket gondol? Ő már elkötelezte magát Kikyo mellett. – Akkor mi legyen? kérdezte Miroku türelmetlenül(várva -várva a nászéjszakát). -Egy valamit talán megtehetünk. folytatta Kagome. Köztünk van két papnő igaz? Mi lenne ha a saját barátainkat adnánk össze? Én tudok segíteni Neked Kikyo és neked is Sango. Te Kikyo pedig Ayaménak  és nekünk. Na mit szóltok hozzá? A többieknek tetszett az ötlet. Így teljesült mindenki kívánsága tartottak négyes esküvőt és lett farkas szerelem a barátságból.